Market Garden hadművelet

Miután a 101. Légi Szállítású Hadosztály a D-napot követően sikeresen felszabadította Carentant, az ejtőernyősöket visszavonták Angliába, ahol 1944 nyarát pihenéssel és regenerációval töltötték Aldbourne-ben. Az alakulat létszámát újoncokkal töltötték fel, a tisztek és tiszthelyettesek körében előléptetések történtek, az 506-os ezred Easy százada pedig azon gondolkodott, vajon hol és mikor kerül sor ismét a bevetésükre. A 101. Légi Szállítású Hadosztályt időközben a Matthew Ridgway dandártábornok vezetése alatt álló XVIII Légi szállítású Hadtest-be helyezték (XVIII Airborne Corps), az Első Szövetséges Légi szállítású Hadsereg részeként, amelynek Lewis H. Brereton altábornagy volt a parancsnoka.

Montgomery brit tábornok azzal a javaslattal állt elő Eisenhowernek, hogy egy igen merész hadművelettel szabadítsák fel Hollandia nyugati területeit. A hadművelet a Market Garden fedőnevet kapta és Montgomery mindössze két hét alatt tervezte meg - egy kidolgozatlan hadművelet alapján. Montgomery terve az volt, hogy Eindhoven, Nijmegen és Arnhem hídjaihoz szövetséges ejtőernyősöket dobnak le, akik bekerítve a helyi német erőket ezután egészen Münsterig nyomulnak előre. A brit tábornok 35 000 angol, amerikai és lengyel ejtőernyőst akart ledobni Hollandiában a német vonalak mögött, egyfajta "élő szőnyeget" terítve az országra, amelyen a brit XXX. Hadtest harckocsijai megkerülhetik a Siegfried-vonalat és 1944 karácsonyára már Berlinben lesznek.

Ha beválik Montgomery terve, az tehermentesíthette volna a Szövetségesek utánpótlási vonalait és jelentősen lerövidíthette volna a háborút. Montgomery a tervét Eindhoven, Nijmegen, és Arnhem városai hídjainak elfoglalására alapozta. Az ejtőernyősöknek nappal kellett ugraniuk, mert Montgomery úgy vélte, csak kimerült német katonák lehetnek a területen a pihent, csúcsformában lévő szövetséges ejtőernyősökkel szemben.

A feladat szerint az ejtőernyősöknek biztosítaniuk kell a számukra kijelölt zóna hídjait, és a minél gyorsabb szárazföldi előrenyomulás érdekében meg kell tisztítaniuk a körzetet az ellenséges csapatoktól. A szárazföldi egységeket (VIII., XII. hadtest) a XXX. hadtest parancsnoksága alá helyezték. A XXX. hadtest feladata az volt, hogy nyomuljanak előre az Eindhoven-Arnhem országúton és ha minden a tervek szerint megy, két nap múlva Arnhembe érnek. A hadműveletet a 82. légi szállítású hadosztály, a 101. Légi Szállítású Hadosztály és a brit 1. Légi Szállítású Hadosztály (és a briteknek később utánpótlásnak küldött 1. lengyel Ejtőernyős Dandár) részvételével hajtják végre: a 82-esek Nijmegen, a 101-esek Eindhoven, a brit 1. Légi Szállítású Hadosztály katonái pedig Arnhem térségében ugranak. A parancsnokság szinte biztosra vette a rendkívül gyors és sikeres győzelmet.

A hadtörténet legnagyobb légi úton bevetett katonákkal végrehajtandó akciójában sok múlt a pontos időzítésen. Az amerikai parancsnokok kezdettől fogva aggódtak a ledobási zónák miatt, mert szerintük azok túl messze lettek kijelölve a hidaktól. Velük ellentétben a brit alakulatok egy része könnyelműen készülődött a hadműveletre: néhányan focilabdát vittek magukkal, sőt, Roy Urquhart vezérőrnagy még a golfütőit is a felszerelések közé pakolta...

A 35 000 ledobott ejtőernyőssel 1944. szeptember 17-én megkezdett akció teljes katasztrófába ment át, mert a nagy számú térségben lévő német jelenlétet a tervezés során nem említette a hírszerzés, így az ejtőernyősöknek sikerült 3 német páncélos hadosztályra ugraniuk. Kora délután, 14 órakor a XXX. Hadtest is elindult a belga határtól. Eindhovennél a 101. Légi Szállítású Hadosztály teljesíteni tudta a feladatát, bár a Best-i híd még német kézen volt: az amerikai ezred súlyos veszteségeket szenvedett, ráadásul a németek a soni hidat az 506. ezred előtt robbantották fel. A szeptember 18-án beérkező XXX. Hadtest még egy napot késett, mert pontonhidat kellett lefektetniük a Wilhemina-csatornán.

A 101. Légi Szállítású Hadosztály katonáinak úgy kellett kialakítaniuk taktikájukat, hogy folyamatos támadásokat tudjanak indítani minden irányba, és ez által nyitva maradhasson az érkező utánpótlás útvonala. Az ejtőernyősök egyszerűen a "pokol országútjának" hívták ezt az útvonalat. A folyamatos, vég nélkülinek tűnő támadások-ellentámadások eléggé kimerítették a katonákat, akiket 1944 október elején - mikor már végképp elérhetetlenné vált az arnhemi híd - Arnhemtől nyugatra, az Alsó-Rajna és a Waal folyók közötti területre de a Rajnához közel telepítettek át. A helyiek ezt a két folyó közti területet csak "Sziget" néven említették. Amikor a katonák meglátták a "szigeten" a felváltott csapatok lövészárkait, amelyek előtt csak a nagy pusztaság terült el, sokan érezték azt, hogy egy I. világháború idején játszódó filmben játszanak szerepet. A hosszú várakozásokat csak ritkán szakította félbe egy-egy izgalmasabb akció, amely után a német tüzérségi tűztől megtizedelt harci járőr tagjai szédelegve tértek vissza.

A Market Garden hadművelet azért bukott el, mert a XXX. Hadtestet vissza kellett fordítani Model csapataitól, hogy visszaverje a németek támadásait, akik a 101. Légi Szállítású Hadosztály ejtőernyőseivel álltak kemény harcban, a két másik angol szárazföldi hadtest pedig még csak Son-nál járt. A megmaradt angol egységek szeptember 25-én kapták meg a visszavonulási engedélyt, amelynek Urquhart vezérőrnagy ironikusan a "Berlin" fedőnevet adta. A szövetségesek (leginkább a britek) több embert veszítettek el a hadműveletben, mint a D-napon: 17 000 halott, eltűnt vagy megsebesült, amiből 10 000 főt csak az arnhemi egységek vesztettek.

A hadművelet után az Easy század rövid ideig Hollandiában, Schoonderlogt-ban állomásozott (ma: Schoonderlogt Farm), a század új parancsnoka Frederick "Moose" Heyliger hadnagy lett. A Sink ezredestől kapott eligazítás szerint Heyliger hadnagy és a század azt a feladatot kapta, hogy a folyón átkelve "mentsék ki" a túlparton a német vonalak mögött rekedt 138 fő bújkáló brit ejtőernyőst. Az éj leple alatt a folyón többször átkelve az akció sikerrel járt, a brit 1. Légi Szállítású Hadosztály tiszteletük és megbecsülésük jeléül az általuk viselt vörös "Maroon" barett-sapkát adományozta a 101. Légi Szállítású Hadosztálynak.

Az akciót követően az Easy tovább állt Driel-be, ahol 1944. október 31-én éjszaka Winters és Heyliger közös ellenőrző járőrön vett részt. A vasúti töltésen sétáltak, amikor egy katona a sötétben rájuk lőtt. Winters sértetlen maradt, de Heyliger két súlyos lövést kapott, egyet a bal lábán és egyet a jobb vállán. Mint kiderült, egy amerikai katona vélte őket német katonáknak és háromszor tüzelt rájuk. Az ejtőernyős, aki lelőtte a saját századparancsnokát nem újonc zöldfülű volt, hanem veterán, aki a harcoktól kifáradt és ideges, dekoncentrált állapotában rossz döntést hozott. Heyliger egy ideig egy glasgow-i kórházban lábadozott, majd a Queen Elizabeth óceánjáró fedélzetén tért vissza New Yorkba, ahol többször is bőr- és idegszálátültetésen esett át, de végül felépült.

Az elbukott Market Garden hadműveletben kifáradt hadosztályokat Franciaországba vonták vissza pihenni, az Easy 1944. november 26-án 04.00 órakor érkezett meg a Mourmelon-le-Grand község melletti amerikai katonai táborba Camp Mourmelonba. A tábor 30 kilométerre volt Reims városától. Az emberek próbálták elfelejteni megpróbáltatásaikat, a 101. Légi Szállítású Hadosztály katonái is már a Karácsonyra gondoltak...

A "Band of Brothers - Az elit alakulat" c. filmsorozat a leírt eseményeket a 4-5. részekben dolgozza fel:

Eindhoven, 4. rész: "Újoncok (Replacements)"
Schoonderlogt, 5. rész: "Keresztutak (Crossroads)"