Band of Brothers

Az Easy századból a háború után nagyon sokan nem tértek vissza Európába, ahol minden évben tartanak megemlékezést a partraszállás, az ardenneki offenzíva, vagy számos országban a szövetséges országok felszabadulása évfordulóján. Súlyos, mély sebeket szakított volna fel bennük az emlékezés...

Az Egyesült Államokban Pearl Harbor után milliók jelentkeztek a seregbe önkéntesnek, mind olyan fiatalemberek, akik épp hogy nagykorúvá váltak és még bőven előttük állt az élet. Olyanok, akik hazaszeretetből és embertársaik iránti szeretetből mindenáron meg akarták mutatni, hogy véget vetnek a zsarnok elnyomásnak. Azt akarták, hogy Európa és a világ összes országának népe békében éljen egymás mellett, szabadon, mint ahonnan ők jöttek: a szabadság hazájából. A hazájukért és a világért fogtak fegyvert ezek a fiatalemberek. Kiképzésük során ezek a fiatal katonák megtanulták, hogy ki kell állniuk magukért, hogy küzdeniük kell az életükért, mert elsősorban csak magukra számíthatnak, senki sem fogja megmenteni őket.

Ugyanakkor azt is megtanulták, hogy álljanak ki a társaikért, küzdjenek egymásért, hogy számíthatnak a társaikra és meg fogják menteni bajtársaikat. Megtanultak csapatban gondolkodni, harcolni. Mindent tudtak egymásról, ismerték a másik minden gondját-baját, együtt ettek, ittak, aludtak, lélegeztek. Eggyé váltak, egységgé, az Easy század kiképzőtisztje Herbert Sobel hathatós közreműködésének köszönhetően, aki a lelket is kihajtotta belőlük azért, hogy a legjobbakká váljanak. Bajtársak, igaz barátok lettek, testvérekké váltak, ízig-vérig testvéri társasággá, ami hűen tükrözi nevüket: "Band of Brothers". Ők a legjobbakká váltak. Az Easy század katonái között akkoriban az a mondás járta, hogy a században a legértékesebb katonai kitüntetés, a Bíbor Szív nem pusztán egy medál, hanem alapfelszerelés. Pedig, egyikük sem a Bíbor Szívre hajtott...

Szupermodern korunk társadalmában az átlagember el sem tudja képzelni, milyen lehetett az Omaha parton, amikor a csapatszállító csónakok rámpája lenyílt, s még csak idejük sem volt felfogni a katonáknak az eléjük táruló látványt, máris holtan hevertek a német MG-42-es géppuskák félelmetes tüzének lövedékeitől. Számukra ott, egy szempillantás alatt még azelőtt véget ért a háború, hogy bármit is láttak volna Franciaországból. Milyen lehetett, amikor a szakadatlan légvédelmi tűzben ereszkedtek alá ejtőernyőiken, kiszolgáltatva az ellenségnek, mint egy préda; sokuk holtan ért földet. Vajon, mit érezhettek azok a katonák, akik a Karácsonyt -10 fokos hidegben, nyári ruházatban fagyoskodva a hófödte harcmezőn, minden percüket a szabad ég alatt töltötték állandó készültségben, éhesen, kimerülten, ellenséges tűz alatt? Hazájuktól, szeretteiktől távol, egy másik földrészen, egy idegen országban. A látvány, a szagok, a mindent körbelengő halál, az elviselhetetlen fegyverropogások, ágyúdörgések, bombázások zaja közepette.

Mennyire más nekünk, akik a kényelmes kanapénkról nézzük a háború hőseiről készült filmeket, szórakozásból játsszuk a háborús videojátékainkat, és mennyire más volt nekik, ott és akkor, hús-vér érző embereknek, akik szó szerint pár év alatt beleöregedtek, beleőszültek vagy beleőrültek a háború poklába. Ahogy mondani szokás, a hősök dögcédulát viselnek és nem sapkát. A túlélők azt mondták, a legnagyobb hősök nem tértek haza. Mi azért tudjuk, a túlélők, a veteránok maguk is nagy betűs HŐSÖK.

Az amerikai hadseregben minden alakulatnak megvolt a maga "Easy" százada, az elit, akik hőstetteikkel, önfeláldozásaikkal, bátor cselekedeteikkel szintúgy hozzájárultak a náci Németország legyőzéséhez, mint a 101. légi szállítású hadosztály 506. ejtőernyős gyalogsági ezred 2. zászlóaljának E (Easy) százada. Az Easy érdemeit Stephen E. Ambrose történész-író emelte ki, aki hosszú évek kutatómunkájával gyűjtötte háborús anyagait egyik készülőben lévő könyvéhez. A túlélő katonák elbeszéléseik után, a történész rendelkezésére bocsájtották magánlevelezéseiket, részletes interjúkat adtak, amely során apró töredékekből rajzolódott ki az író számára egy olyan történet, amely nem volt mindennapi a háború alatt. Ahogyan Richard Winters őrnagy, az Easy század egykori parancsnoka fogalmazott visszaemlékezéseiben: "Ez nem mindennapi érzés, nem mindennapi történet, és nem mindennapi kötelék."

Ambrose ezen katonák történeteiből írta meg nagy sikerű könyvét "Band of Brothers: E Company, 506th Regiment, 101st Airborne from Normandy to Hitler's Eagle's Nest" (Az amerikai 101. légideszant-hadosztály 506. ezrede Easy századának útja Normandiától Hitler Sasfészkéig) címmel. A regény alapján, a történeteket Steven Spielberg és Tom Hanks produceri közreműködésével filmre vitték; az amerikai HBO tévécsatornán 2001. szeptember 9-én mutatták be a Band of Brothers (Az elit alakulat) c. 10 részes amerikai-angol háborús minisorozatot, amelyben az Easy történetei elevenednek meg a képernyőn.