Currahee, Egyesült Államok

Az 1930-as években épült kiképzőtábor eleinte Camp Toombs néven működött, nevét az amerikai polgárháborús Robert Toombs tábornokról kapta. 1942 júliusában 5000 ember érkezett ejtőernyős kiképzésre a Toccoa várostól 5 km-re a Currahee-hegy melletti kiképzőtáborba. Robert Sink ezredes, az első ott kiképzett egység az 506. ejtőernyős gyalogsági ezred parancsnoka 1942-ben úgy vélte, a név babonákat hoz azokra a fiatal katonákra, akik a 13-as úton végig gyalogolva érkeznek a táborba, elhaladva a Toccoa Casket Company (Toccoa Koporsó Vállalat) mellett, keresztül masírozva egy temetőn, végül a táborba érve megtanulnak kiugrani egy repülőgépből a "Camp Tombs" hangzású ("Sírok" Tábor) táborban. Sink ezért meggyőzte a Hadsereg Hivatalát, hogy a tábor nevét változtassák Camp Toccoa-ra.

Amikor az Egyesült Államok hadserege átvette a helyszínt, még csak nagyon kevés épület volt a táborban; a személyzetet eredetileg sátrakban helyezték el, tartós barakkok csak az első katonák érkezésekor épültek. Az első néhány évben az 501., 506., 511. és 517. Ejtőernyős Gyalogsági Hadosztály - Parachute Infantry Division (PID) - 17 000 katonáját képezték ki a táborban.

A II. világháborúban egyáltalán nem volt könnyű önkéntesként a "Vijjogó Sasok" ejtőernyős alakulat tagjának lenni, különösen, ha az Easy századhoz osztották be a katonát. A rusztikus Camp Toccoa kiképzőtábor Georgia állam északkeleti részén 1942-től 1945-ig működött. A tábor melletti 529 m magas Currahee-hegy volt az a hely, ahol a legkeményebb próbák elé állították az Easy századot.

Akkoriban a Currahee-hegyre való "3 mérföld fel, 3 mérföld le!" futás volt a legjobb módszer arra, hogy kiszűrjék azokat a jelentkezőket, akik nem feleltek meg az ejtőernyőssé válás követelményeinek. Azokat, akik alkalmatlanok voltak erre az embert próbáló feladatra, automatikusan kizárták az elit programból és egy hagyományos gyalogos egységbe küldték. Az Easy gyakran megtette a 6 mérföldes távot (9600 m) fel és le, sokszor bakancsban és menetfelszereléssel, naponta akár többször is. Erről egy Herbert Sobel nevű (akkor még főhadnagy) kiképzőtiszt gondoskodott, aki az Easy század első parancsnoka volt Toccoa-ban. Katonái közül mindenki utálta, mert minden kisebb vétségért a hétvégi eltávozás megvonása mellett a Currahee-re futtatta a renitens bakát. Arról is gondoskodott Sobel, hogy mindig találjon az állomány tagjainál valamilyen hibát. Egy szösz a zubbonyon, egy kis ránc a nadrágon, egy levél a szekrényben a katona szerelmétől éppen elég ok volt arra, hogy megbüntesse a vétkest.

Előfordult, hogy ebédre spagettit rendelt el a katonáknak, lévén Sobel volt a "hadtápraktár" vezetője. Pár perc étkezés (inkább falás, mert eléggé éhesek lettek a katonák a napi gyakorlatozások során) után berontott a kantinba és ordította, hogy változott a program és irány a hegyre, futás a Currahee-ra! A félig sem megemésztett paradicsomos tésztától az ejtőernyősök felfelé és lefelé irányba is összehányták mind magukat, mind egymást és mind a hegyet...

Sobel főhadnagy nagyon nem volt népszerű, amikor csak tehette belekötött mindenkibe, szidta, ócsárolta az újoncokat és a tiszthelyetteseket egyaránt, de nem kímélte az olyan alárendelt tiszteket sem, mint Winters hadnagy, Nixon hadnagy. A Sobel iránti gyűlölet már-már a lázadás határait feszegette, némelyek bármit megadtak volna érte, csak hogy meglincselhessék.

Sobel tehát mindenkit utált és őt is utálta mindenki. Az olyan tehetséges tisztekre is féltékeny volt, mint Winters vagy Nixon. Attól tartott, hogy valamelyikük a helyébe lép és ezt nem engedhette meg. Amikor Sink ezredes főhadnaggyá léptette elő Winterst, rábízta, hogy adja át ő maga Wintersnek a rangjelzéseket. Sobel pedig átadta, hozzátéve, hogy ezzel egyidejűleg be is osztja Winterst két hét konyhaszolgálatra, mert ott éppen elkél az ilyen kvalitású tiszt... Ilyen volt tehát Herbert Sobel, ez a magas, jó fizikumú katona, aki rettegett ha ki kellett ugrani a repülőgépből, aki hadilábon állt a térképolvasással és aki eltökélte, hogy a parancsnoksága alatt az Easy század lesz a legjobb az 506-os ezredben. Ez a vágya a későbbiekben teljes mértékben teljesült.

A Currahee egyébként egy Cherokee indián szó, amelynek angol jelentése "stands alone". Egy amerikai ejtőernyős katona 1940-ben Fort Benning-ben, az első bevetése előtti éjszakán megnézett egy filmet Geronimóról, a csirikava apacs indiánok híres törzsfőnökéről. Másnap, az ugrás alatt Geronimo nevét kiáltozta, ez a kiáltás aztán más alakulatoknál is elterjedt. A Toccoa-i táborban kiképzett ejtőernyősök a hagyományos "Geronimo" harci kiáltás helyett a "Currahee"-t kiáltották.

A Toccoa-i táborba három hónapos kiképzésre érkezett kb. 18 000 önkéntes közül nagyjából 6000 fejezte be sikeresen a tréninget, majd később ugrójelvényét is megszerezte Fort Benning-ben, Georgia-ban. Abban, hogy az Easy század a 101. Légi Szállítású Hadosztály legjobb - sőt, akkoriban a világ legjobb - puskás százada lett, Herbert Sobel érdemei vitathatatlanok és ezt a háború után a század tagjai egyhangúan elismerték.

Georgia-ból 1943. augusztus közepén vonattal szállították az Easy századot New Yorkba, hogy onnan hajóra szállva a HMS Samaria brit postaszállító gőzös fedélzetén útra keljen Európába és végrehajtsa azokat a küldetéseket, amelyekre kiképezték őket. Az Easy tagjaira életük legnagyobb kalandja várt, amely később valamennyiük életét gyökeresen megváltoztatta...

Az Easy század fontos szerepet kapott a D-napon Normandiában, miután az ellenséges vonalak mögött földet érve, harcképtelenné tett négy német üteget, amelyek a partraszálló szövetséges csapatokat lőtték a Utah partról.

Az Easy tovább folytatta a harcot a Market Garden hadműveletben, az ardenneki offenzíva alatt Bastogne védelmében, és más fontos feladatokat is kapott. Ezen kívül felszabadított egy német koncentrációs tábort. Kevés szünetekkel és súlyos veszteségeik ellenére egészen folytatódtak bevetéseik, amíg Németország 1945-ben megadta magát.

A tábort a háború végén bezárták. Az 1940-es évek végén mint Georgia Állami Börtön működött és elsősorban fiatalkorú bűnelkövetőket tartottak itt fogva, de több szökés után az állam végül arra kényszerült, hogy bezárja a helyet és a börtönt új létesítménybe költöztette a Georgia állambeli Alto-ba.

Napjainkban Toccoa város és a Stephens Országos Történeti Egyesület (Stephens Country Historical Society) azon fáradozik, hogy megőrizze és ápolja a Toccoa-i tábor és a Currahee-hegység történelmi múltját. A térség népszerű úti célja lett a történészeknek, a túracsoportoknak, és különösen a veteránok találkozóinak, akik újra ellátogatnak a kiképzésük során vált ideiglenes "otthonaikba". Ma már csak nagyon kevés "Toccoa-i" katona él, aki elmesélheti történeteit.

Helyiek egy csoportja azon dolgozik, hogy rekonstruálja a háború után leszerelt tábor egyes részeit. Eközben a jól kialakított Currahee Katonai Múzeum (Currahee Military Museum) évente kb. 20 000 látogatót fogad. A felújított Toccoa-i vasútállomáson pedig fényképeket, dokumentumokat és emléktárgyakat állítottak ki a második világháború ejtőernyőseiről, a Currahee-futás pedig mára az egyik legnépszerűbb kihívássá vált; a hegyen gyakran tartanak futóversenyeket.

A "Band of Brothers - Az elit alakulat" c. filmsorozat az Easy századról leírt eseményeket az 1. részben dolgozza fel:

Camp Toccoa, 1. rész: "Currahee (Currahee)"