D-nap: magyar származású katonák estek el a szövetséges haderőben harcolva

Normandiában és az ardenneki offenzíva alatt is.

1944. június 5-én este 22.00 órakor mintegy 13 100 amerikai és brit ejtőernyős kezdte meg a beszállást a C-47-es szállítógépekbe az angliai Uppottery repülőterén (és más dél-angliai reptereken), hogy előkészítse a következő napon tengeren érkező szövetséges haderő partraszállását Észak-franciaországban. A 82. légi szállítású hadosztály (Detroit hadművelet), a 101. légi szállítású hadosztály (Chicago hadművelet) és a 6. Brit légi szállítású hadosztály (Tonga hadművelet) első ejtőernyős egységei éjfél után 15 perccel értek földet Normandiában a Utah és a Sword partszakaszok közelében.

A Cotentin-félszigettől keletre lévő partokon a Utah, Omaha, Gold, Juno, Sword kódnevű - mintegy 70 kilométer hosszan - elnyúló partszakaszokon június 6-án hajnali 5 óra 20 perckor indult el a világtörténelem legnagyobb katonai hadművelete, az Overlord (Hűbérúr) hadművelet. A szárazföldi erők első hulláma 6 óra 20 perckor ért partot. A Utah és Omaha partszakaszon az amerikai hadsereg szállt partra, a Gold és Sword partokon a brit hadsereg, míg a Juno-t a kanadaiak vették be.

A szövetségesek vesztesége összesen 10 500 fős volt, ebből 2500-4900 volt a halott vagy eltűnt, a többi sebesült. 3000 főt a legvéresebb, 5 mérföld hosszúságú Omaha partszakaszon veszítettek el az amerikaiak. Ez volt az a partszakasz, ahol majdnem meghiúsult a partraszállás az erős német partvédelmi tűz miatt. A Utah partszakaszon kevesebb mint 200 fős veszteség volt az amerikaiaknál, a kanadaiak 914 főt veszítettek a Juno partszakaszon, ebből 340 halott vagy eltűnt és 574 sebesült. A britek vesztesége nagyjából 500 fő a Gold és 500 fő a Sword partszakaszokon. A 6. Brit légi szállítású hadosztály vesztesége ennél nagyobb volt, 600 ejtőernyős halt meg és ugyanennyi tűnt el.

Kevésbé ismert tény, hogy az Egyesült Államok hadseregében a II. világháború alatt is sok magyar származású katona szolgált, harcolt és esett el akár a távol-keleti, akár a nyugat-európai fronton Normandiától az ardenneki offenzíván át egészen Berlinig. Amerikai magyar katonák voltak a szárazföldi haderő, a légierő, a haditengerészet kötelékében és szinte minden amerikai alakulatnál.

Az amerikai haderőben magyarok szolgáltak például a 101. Légi Szállítású Hadosztály, az 1. Gyalogsági Hadosztály (1st Infantry Divivion), a 4. Gyalogsági Hadosztály, a 3. Gyalogsági Hadosztály, a 42. Gyalogsági Hadosztály és a 104. Gyalogsági Hadosztály kötelékében. Honfitársaink harcoltak továbbá a 28. Gyalogsági Hadosztály, a 85. Gyalogsági Hadosztály, a 43. Gyalogsági Hadosztály, a 6. és 7. Páncélos Hadosztály, a 10. Hegyi Hadosztály soraiban, valamint a 160. Mérnök Harci Zászlóalj, a 735. Harckocsi Zászlóalj és a 285. Tüzérségi Megfigyelő Zászlóalj kötelékében - a teljesség igénye nélkül.

Ezek a hadosztályok oroszlánrészt vállaltak a D-nap sikerében, majd Franciaország, Luxemburg, Belgium és Hollandia felszabadításában. Ezen hadosztályok között olyan magyarokat találunk, akik bár elhagyták hazájukat soha nem felejtették el édes anyanyelvüket és büszkék voltak származásukra. Akik később olyan pokoli ütközetekben áldozták életüket Európa szabadságáért, mint az ardenneki offenzíva alatt Bastogne védelmében, vagy Hürtgen erdőségében és Elzászban, akik végig előre nyomulva Németországon meg sem álltak Berlinig.

A német oldalon is jelen voltak magyarok vagy magyar származású katonák, munkaszolgálatra elhurcoltak - ki önként, ki pedig a németektől kényszerítve nézett farkasszemet a hatalmas szövetséges armadával. A Utah és Omaha parton gyakran előfordult, hogy lengyel vagy magyar alakulatok adták meg magukat olyan magyar (vagy lengyel) származású katonáknak, akik amerikai egyenruhát viseltek. A másikról mit sem tudva lőttek egymásra és haltak meg az ellenség tüzétől. Azok közül, akik túlélték a partraszállást és az Ardenneket, több százezer magyar került brit, amerikai és francia hadifogságba.

A francia vagy belga amerikai katonai temetőkben a hosszú sorokban álló fehér kereszteken számtalan magyar névvel találkozhatunk, akiknek még el sem kezdődő ifjú koruk 1944-1945-ben véget ért. Idén június 6-án a normandiai partraszállás 77-ik évfordulójára emlékezve gondoljunk egy kicsit mindazon magyarokra is, akik nélkül ma nem élhetnénk egy olyan világban, amelyben napjainkban részünk lehet.