1944. december 16-án kezdődött a második világháború utolsó nagy német offenzívája

Bastogne, a "leghidegebb hely a pokolban"

A németek a legteljesebb titokban készültek a támadásra: a lőszert katonák és lovas kocsik szállították, hogy csökkentsék a motorzajt, és szalmával bevont fatuskókat tettek a harckocsik lánctalpai alá. Mindezt teljes rádiócsendben tették összesen kb. 200 000 Wehrmacht-katonával, 19 hadosztállyal (közte 5 páncéloshadosztály), 500 harckocsival, számtalan harcjárművel zajlottak az előkészületek.

Az amerikai katonák már a Karácsonyra készültek, sokuk gondolatban már otthon volt, a háború borzalmai lassan kezdtek tompulni emlékeikben,. Pihentek, levelet írtak a szeretteiknek, akiktől választ vagy csomagot vártak, egy kis hazait és nagy izgalommal egy focimeccsről beszéltek, ami majd a pilótákkal lesz hamarosan.

A támadás megkezdése idején Omar Bradley amerikai tábornok 12. hadseregcsoportja (Twelfth United States Army Group) 26 hadosztállyal egy 200 km-es arcvonalon állt: az Ardennektől délre a Saar-vidékkel szemben egy 70 km-es szakaszon 10 hadosztálya, míg az Ardennektől északra Monschau és Geilenkirchen közötti 45 km-es szakaszon 16 hadosztálya volt.

A német hadsereg, amelynek Walter Model tábornagy volt az operatív parancsnoka, ennek a két arcvonalnak a csomópontján indította meg a támadást 1944. december 16-án reggel 5.30 órakor egy kb. 90 km széles frontszakaszon, amikor egyszerre 2000 ágyúval nyitottak tüzet az amerikai állásokra.