"Ejtőernyősök vagyunk. Mi mindig be vagyunk kerítve." A járványhelyzet helyben maradásra kényszerít

Egy katonai hagyományőrzőnek nincs annál rosszabb, mint rendezvények, bemutatók híján tétlenül ülni

Amikor 2020. június közepén megalapítottuk egyesületünket, nagy reményekkel vágtunk bele. Tele voltunk tervekkel, ötletekkel, bízva abban, hogy a koronavírus okozta világméretű járvány hamarosan alább hagy. Nem így történt...

Már az egyesület bejegyzése sem volt éppen zökkenőmentes, pontosabban gyorsnak semmiképpen nem volt mondható, pedig komolyabb akadályok nem merültek fel. Október elejére megtörtént a bejegyzés, ám a nyár óta eltelt idő alaposan próbára tette az alapító tagok türelmét. Az idő elhúzódása miatt és a karácsonyi ünnepkör előtt, sok lehetőségtől estünk el vagy éppen maradtunk le, az emberek már a Karácsonyra fókuszáltak és a várható kormányzati intézkedések bejelentésére.

Sok dologról maradtunk le és ez még akkor is igaz, ha a járvány miatt rendezvényeket nem tarthattunk volna, vagy azokon részt nem vehettünk volna. A rendezvények mellett számtalan lehetőségünk lett volna még... Csak részben sikerült megvalósítanunk az általunk tervezetteket, mint például a rajzpályázat vagy a jótékonysági akciónk, amelyeket eredményesen és sikeresen vittünk véghez.

Egyesületünk tagjait magánéletükben a koronavírus mellett haláleset, súlyos betegség, egzisztenciális válság súlytotta, és vezető tisztségviselő cserére is sor került, amely senkinek sem tett jót, főleg ha figyelembe vesszük, hogy ezek többsége az ünnepek körül történt. Mindannyiónk részéről nagy mentális erő, erős akarat és még erősebb hit kellett ahhoz, hogy egyben maradjon a kis csapatunk és átlépjünk a minden napi akadályokon. Nem volt egyszerű, de megcsináltuk.

Számtalan nehézség gördült elénk, a bürokrácia útvesztőjétől a rossz indulatú ármányon át a falakig, amelyeket sokan úgy emeltek elénk, hogy konkrétan fogalmuk sincs arről, miről is szól a II. világháborús amerikai katonai hagyományőrzés. Ezeket a falakat is leküzdöttük, hiszen mi tudjuk, egy 101-es nem fél és nem ijed meg senkitől és semmitől, a kihívásokra feladatként tekintettünk. Egyik kedvenc motivációnk Richard D. Winters (506. ezred, Easy század volt parancsnoka) híres megjegyzése: "Ejtőernyősök vagyunk. Mi mindig be vagyunk kerítve.".

Szeretnénk tájékoztatni a közvéleményt néhány, általunk fontosnak tartott dologról. Az egyik ilyen, hogy az egyesület nem azzal a céllal jött létre, hogy különféle pályázatok útján esetlegesen elnyert támogatási összegeket a tagok vagy a vezetőség "lenyúlják", azt saját céljaikra - és nem a pályázati célra - fordítsák. Erről szó sem lehet, nem ezért jöttünk létre és a bejegyzés írásának pillanatáig egyesületünk egyetlen pályázatot sem nyújtott be sehová sem. A későbbiekben, ha lesz rá lehetőség, élni fogunk vele és a pályázati célnak megfelelően fogjuk kezelni az esetlegesen kapott összeget.

A másik szintén fontos dolog, hogy egyetlen tagunk sem tagja egyetlen politikai pártnak sem, azoktól semmilyen bevétel nem érkezik, poitikai személy(ek) általi befolyásolás nem történik és nem is történhet. Egyszerűen azért, mert nem politizálunk, ez nem a mi tisztünk. Szokás manapság ilyenkor a biztosan "Soros"-emberei jelzővel illetni az embert, pedig erről sincsen szó. Soros úr vagy bármely szervezete nem támogat minket - nem is kerestük meg és szerintünk Gyuri bácsi még a létezésünkről sem tud -, mint ahogyan külföldi szervezetek vagy a maffia sem.

Megalakulásunktól a mai napig egyesületünknek nem hogy profitja keletkezett volna, de eddig csak és kizárólag kiadásaink voltak. Ezeket a kiadásokat tagjaink saját anyagi lehetőségeik szerint fedezik. Családanyák, családapák, akik a napi kemény munka és a család mellett foglalkoznak ezzel a "hobbival", nyúlnak a zsebükbe és veszik el sokszor maguktól azt, amelyet saját magukra vagy a gyermekeikre is fordíthatnának, és ennek az önfinanszírozásnak is meg vannak a határai, amelyek végesek. Mivel más bevételi forrásunk nincs, így eléggé nehéz lépnünk egyről a kettőre, mégis örömmel tesszük, hiszen páratlan történelmi élményt és tudást igyekszünk nyújtani a téma szerelmeseinek.

Örömmel és büszkeséggel tölt el, hogy három fiatalkorú alapító tagunk tanulmányi eredményei a digitális oktatás és annak minden előnye, illetve nehézsége ellenére olyannyira kiválóak, hogy kettő közülük félévkor osztályelső lett, egyikük emelt szintű történelmi érettségi vizsgát készül tenni és B-kategóriás vezetői engedélyéhez gyakorlati órákat vesz, míg szintén egyikük több mint 70 %-os írásbeli felvételi eredményt produkált. Ezúton is gratulálunk nekik! Úgy gondoljuk, kiérdemelték előléptetésüket egyesületbeli rendfokozatukban. Büszkék vagyunk rájuk, hogy ilyen utánpótlással bírunk, ilyen emberekre van szükségünk!

Egy katonai hagyományőrzőnek nincs annál rosszabb, mint rendezvények, bemutatók híján tétlenül ülni. Marad a felszerelés porolgatása, a relikviák vadászata és azok ide-oda rakosgatása, miközben csak remélni tudja, hogy egyszer ennek a járvány okozta rémálomnak vége lesz. Amerikai katonai hagyományőrzőkként kész kín és szenvedés megélnünk, hogy jó eséllyel idén sem lehetünk ott Normandiában a partraszállás 77-ik évfordulóján, hogy nem utazhatunk el Bastogne-ba vagy Malmedy-be, nincsenek a megszokott Ciney-i katonai börzék, nem tarthatunk élő történelem órákat iskolák diákjainak. Ehelyett harcolnunk kell egy láthatatlan ellenséggel, a koronavírussal - azzal a vírussal, amely tagjaink egészségét és életét is veszélyeztetheti.

Amennyire negatívum volt még a kezdetekben, hogy angol (és magyar) nevünk hosszúra és megjegyezhetetlenre sikerült, mára legalább annyira pozitívum, hogy elegendő egy telefonos ügyintézésnél úgy bemutatkoznunk: X.Y. vagyok a Band of Brothers egyesülettől, szinte mindig nyitott és segítő fülekre találunk.

Még egy tévhitet szeretnénk eloszlatni. Jópáran úgy hiszik, hagyományőrzőink marcona és fafejű emberek, akik durvák, akik félelmet keltenek. Nos, nem így van, egyáltalán nem azok vagyunk. Csupa kedves, mosolygós, vidám, segítőkész, intelligens és jófej társasági ember, akiktől igen távol áll az erőszak vagy az agresszivitás, ám annál közelebb a tisztelet és a megbecsülés. Szinte mindannyian jelenlegi vagy volt fegyveres rendvédelmi szervek tagjai, rendőrök, katonák, kiképzők, egyetemi ügyintézők, akik nem véletlenül tagjai ennek a kis társaságnak, hanem mert értenek is ahhoz, amit képviselnek és rengeteget tesznek is érte, pénzt és időt nem kívélve áldozva rá. Az is tény, hogy egyikünk sem egy félős vagy ijedős típus, ha a szükség úgy hozza.

Továbbra is hiszünk mindabban, amit csinálunk, tele vagyunk tervekkel és nem adjuk fel a reményt, hogy a közeljövőben és hamarosan személyesen is bemutatkozhatunk úgy idehaza mint külföldön, rendezvényeken, beszélgetéseken, bemutatókon, s nem csak itt a digitális világban. Szeretnénk megmutatni mindazt, amelyet már rég meg kellett volna mutatnunk, színvonalasan és minőséget nyújtva az érdeklődőknek.

Addig is, folytatjuk amit elkezdtünk, noha a járványhelyzet helyben maradásra kényszerített bennünket, igyekszünk tartalmasan eltölteni azt az időt, amelyet az egyesület képvisel. Jelenleg olyan tárgyakat próbálunk kézzel készítve reprodukálni, amelyek a történelmi hűségnél maradva mutatja be, hogyan is nézett ki annak idején egy rágógumi vagy csokoládé csomagolása, és sok más érdekes dolog még, amelyek megtekinthetők az alábbi linkre kattintva:

https://www.ww2bandofbrothers.us/reprodukciok-sajat-keszitesu/