506. Ejtőernyős Gyalogsági Ezred

Az 506. ejtőernyős gyalogsági ezredet a II. világháború alatt 1942-ben alaptították a Georgia állambeli Camp Toccoa-ban, ahol a "Currahees" becenevet kapta a kiképzőtábor melletti Currahee hegy után: az ejtőernyősök kiképzésük során a táborból felfutottak a hegyre, miközben azt kiáltozták: "3 mérföld fel és 3 mérföld le!" A "Currahee" az amerikai őslakos Cherokee indiánok nyelvén értett szó, amelynek angolra fordított jelentése: "Stand Alone", szintén az ezred mottója lett.

Az 506. ejtőernyős gyalogsági ezred első parancsnoka Robert F. Sink ezredes volt, az ezredet 1943. június 1-jén helyezték a 101. légi szállítású hadosztályhoz, amelyet a hadosztály alapítója William C. Lee dandártábornok, az "Egyesült Államok Légi szállítású atyja" ("Father of the U.S. Army Airborne") irányított. Az egység tagjai a francia kártya egyik színét jelölő Pikk szimbólumot viselték sisakjaikon és a "Vijjogó Sas" ("Screaming Eagle") állományjelzőt - amely a 101. légi szállítású hadosztály tagságát jelzi - egyenruháik bal vállán.

Sink ezredes olvasott a Japán Hadseregről a Reader's Digest-ben, miszerint ők tartották a menetelés világrekordját. Sink biztos volt benne, hogy az emberei jobbak a japánoknál, így az ezredet a Camp Toccoa-i tábortól Atlantáig meneteltette: a katonák a 137 mérföldes (220 km) távot 75 óra és 15 perc alatt tették meg, amelyből 33 óra 30 perc volt a tényleges menetelés ideje. Az ezred 2. zászlóaljának 556 tagja közül csak 12 nem bírta végig a menetelést. Mind a 30 tiszt, még a 2. zászlóalj parancsnoka Robert Strayer őrnagy is teljesítette a távot. Az újságok megírták a menetelést, így sok civil éljenezve fogadta az ötödik ellenőrző ponthoz (Five Points) közeledő katonákat. Az állományt megterhelte a sűrű sóhajtásokkal kísért kimerítő menetelés, ami után az ezredet néha Öt-Óó-Sink-nek ("Five-Oh-Sink") nevezték. Atlantában aztán az ejtőernyősök a Georgia-ban lévő Fort Benning-i Légi szállítású Iskola (Airborne School) felé tartó vonatokra szálltak.

1942 november végén az ezredet ejtőernyős kiképzésre Fort Benning-be vezényelték. Miután megérkezett Fort Benning-be, az ezred azonnal megkezdte ejtőernyős kiképzését, ez alatt a katonák megtanulták, hogyan hajtogassák be ejtőernyőiket és hogyan készítsék össze felszereléseiket az ugráshoz amikor ledobják őket egy művelet során. A kiképzés befejezése után az ezredet Camp Mackall-ba, Észak-Karolina államba költöztették, ahol folytatták immár kiterjedtebb körű taktikai kiképzésüket, beleértve sok éjszakai ugrást.

Ejtőernyősök kiképzése 1942, Fort Benning, Georgia:

Az 506. ejtőernyős gyalogsági ezred 1943 augusztus végén Fort Bragg-be (Észak-Karolina) költözött, amikor az ezred jelentette Camp Shanks-ba, New York államba, hogy felkészültek a tengerentúlra szállításukra. Az 506-osok szeptemberben a brit RMS Samaria csapatszállító fedélzetén átkeltek az Atlanti-óceánon és 1943. szeptember 15-én megérkeztek az angliai Liverpoolba.

Angliában az ezredet Wiltshire megyében állomásoztatták Aldbourne, Ramsbury, Froxfield és Chilton-Foliat falukban. Itt az alakulat olyan gyakorlatokon vett részt, mint a Wadham és Rankin hadműveletek (Operations Wadham and Rankin), hogy felkészüljenek a megszállt Európa inváziójára, a D-napra.

Az ezred három nagy ütközetben vett részt a háború alatt: a normandiai partraszállásban, a Market Garden hadműveletben és az ardenneki offenzívában. Eredetileg részt vettek volna az Egyetem-hadműveletben (Operation Varsity), de végül a Szövetséges Expedíciós Erő Legfőbb Parancsnoksága (Supreme Headquarters Allied Expeditionary Force - SHAEF) úgy döntött, hogy inkább a 17. légi szállítású hadosztályt veti be. A világháború vége felé, 1945. március 24-én indított Egyetem-hadművelet 16 000 ejtőernyőssel és több ezer repülőgéppel a legnagyobb olyan légi akció volt a történelemben, amelyet egyetlen napon és egyetlen helyszínen hajtottak végre. A hadműveletben a magyar származású Robert Capa fotoriporter is a 17. légi szállítású hadosztállyal tartott, aki a németek légvédelmi tüzében 600 méterről, a Rajna folyó felett ugrott ki a gépből a többi ejtőernyőssel együtt.

Az ezredet április 2-án visszavonták a vonalak mögé, a háború hátralévő részét nagyrészt pihenéssel töltötte, és csak kisebb veszteségei voltak. Részt vettek a "Ruhr Zseb" bekerítésében és Berchtesgaden elfoglalásában, majd oktatási-kiképzési foglalkozást tartottak Zell am See-ben, Ausztriában. Az 506-osok ezután megkezdték a felkészülést a csendes-óceáni hadszíntérre történő áthelyezéshez, amelyre már nem került sor, mert a II. világháború 1945 augusztusában véget ért.

Az 506. ejtőernyős gyalogsági ezred a II. világháborúban egyenruhán viselt állományjelzője a sas szárnyai között átívelő dupla vörös dobókocka pár, a felvarrót általában a tisztek viselték A-2 típusú bőrdzsekijükön. A társasági egyenruhán (a gallér alatti hajtókán mindkét oldalon) pedig az ezred jelvényét: fém kék alapú pajzs 6 ezüst ejtőernyővel és CURRAHEE felirattal.

Az ezred több kitüntetést kapott a II. világháború alatt nyújtott teljesítményéért: Normandiáért és Bastogne-ért két alkalommal az amerikai elnöki "Presidential Unit Citation" kitüntetést, Hollandiában a "Netherlands Orange Lanyard", illetve szintén Normandiáért a francia hadikeresztet (French Croix de Guerre with Palm), valamint Bastogne-ért a belga hadikereszt (Belgian Croix de Guerre 1940 with Palm) kitüntetéssel büszkélkedhetnek. Emellett az ezred számos tagja részesült kitüntetésben a harcok során bizonyított bátorságukért.

Az 506. Ejtőernyős Gyalogsági Ezredet (506th Parachute Infantry Regiment) 1945. november 30-án inaktiválták, de 1948. július 6-án 506. Légi szállítású Gyalogsági Ezred (506th Airborne Infantry Regiment) elnevezéssel Camp Breckinridge-ben, Kentucky államban újra szolgálatba állították 1949. április 1-ig, majd 1950. augusztus 25. - 1953. december 1. között volt ismét aktív, végül 1954. május 15-én Fort Jackson-ban, Dél-Karolinában újfent aktiválták az újoncok kiképzéséhez. Annak ellenére, hogy "légi szállítású gyalogság" volt a megnevezésük, és folyamatosan a 101. Légi szállítású Hadosztályhoz tartoztak, ezek közül a csapatok közül egyik sem kapott légi szállítású kiképzést, és a légi szállítású (Airborne) feliratot sem viselték a hadosztály "Screaming Eagles" állományjelzője fölött.

Napjainkban az 506-osok öröksége 506. Gyalogsági Ezred (506th Infantry Regiment) néven az ezred zászlóaljain át folytatódik, amelyek továbbra is folytatják szolgálatukat a 101. Légi szállítású Hadosztályon belül.