Richard D. Winters – Damian Lewis

Winters egyáltalán nem akart katona lenni, a háborúhoz főleg nem volt kedve

Végül a világ - akkoriban legjobb - puskás alakulatának parancsnoka lett.

Richard Davis "Dick" Winters 1918. január 21-én született a Pennsylvania állambeli New Hollandban. Szülei Richard and Edith Winters a gyermek születése után nem sokkal úgy döntöttek, hogy a közeli Ephrata-ba költöznek, majd 8 évvel később Lancaster-be.

Richard 1937-ben végzett a Lancaster Boys High School gimnáziumban, majd a Franklin and Marshall College főiskolára járt, ahol részt vett a helyi városi kosárlabda és focicsapat sportéletében. Tanulmányai és részmunkaidős állásai miatt le kellett mondania a legtöbb társadalmi tevékenyégéről, így kedvenc sportjáról a birkózásról is. Miután 1941-ben közgazdaságtanból diplomát szerzett - és a legmagasabb tudományos fokozatot az üzleti főiskolán - bevonult a hadseregbe, hogy teljesítse 1 éves kötelező katonai szolgálatát.

Mint azt Winters emlékirataiban megírta, egyáltalán nem akart katona lenni, háborúzni főleg nem. Azért állt be önként a seregbe, hogy később ne "kényszer" hatására kelljen bevonulnia.

Az Egyesült Államok hadseregébe 1941. augusztus 25-én állt be, az alapkiképzést szeptemberben kapta meg a Dél-karolinai Camp Croft-ban. Az alapképzés után Camp Croft-ban maradt, hogy segítsen a behívottak és önkéntesek kiképzésében, miközben a zászlóaljának többi részét Panamába küldték. Miután az USA 1942-ben belépett a világháborúba, Winterst kiválasztották, hogy részt vegyen a Tiszti Jelölt Iskolában (Officer Candidate School OCS) a Georgia állambeli Fort Benningben, ahol megismerkedett és szoros barátságot kötött Lewis Nixonnal, akivel később végig harcolta Európát. Az OCS 1942. július 2-ai elvégzése után másodhadnagyi (2nd lieutenant) rendfokozatban szolgált a gyalogságnál.

Tiszti képzése során döntötte el, hogy csatlakozik az ejtőernyős gyalogsághoz, amely az Egyesült Államok hadseregének egy újonnan felállított légi szállítású alakulata. Miután az ejtőernyős képzést befejezte, visszatért Camp Croft-ba, hogy újoncokat képezzen ki, mivel akkor még nem voltak betölthető állások az ejtőernyősöknél. Öt héttel később aztán parancsot kapott, hogy csatlakozzon az 506. Ejtőernyős Gyalogsági Ezredhez. A Georgia államban Camp Toccoa-ban frissen alakult ezred parancsnoka Robert F. Sink ezredes volt. Winters 1942 augusztus közepén érkezett meg Toccoa-ba, ahol az ezred 2. szászlóaljának "E" jelű századába, a később híressé vált Easy századba osztották be. Az Easy parancsnoka Herbert Sobel főhadnagy volt, Winters pedig a század 2. szakaszának szakaszvezetője lett.

1942 októberében Winterst főhadnaggyá léptették elő. A kiképzés Toccoa-ban nagyon kemény és nehéz volt, amelyet jól szemléltet, hogy az 500 önkéntes tiszt közül csak 148, míg az 5000 besorozott önkéntes közül mindössze 1800 lett végzett ejtőernyős. Az ezredet a Camp Mackall-ban végzett több taktikai kiképzés után, 1943. június 10-én csatolták a William Lee vezérőrnagy irányítása alatt álló 101. Légi szállítású Hadosztályhoz. A hadosztály a HMS Samaria brit szállítóhajó fedélzetén 1943. szeptember 15-én érkezett meg az angliai Liverpoolba, ahonnan tovább indultak a Wiltshire-i Aldbourne-be, hogy ott megkezdhessék intenzív kiképzésüket, felkészülve a szövetségesek 1944 tavaszára tervezett európai inváziójára.

Winters novemberben az 1. szakasz vezetője lett, 1944 februárjában az addigi századparancsnok Sobel helyét pedig Thomas Meehan főhadnagy vette át. Meehan gépét a normandiai partraszállás éjszakáján 1944. június 6-án éjjel 1 óra 15 perckor a német légvédelem lelőtte, míg Winters egy másik gépről ugorva Sainte-Mère-Église közelében ért földet. Meehan főhadnagy sorsa ismeretlen volt, ezért rangidős tisztként Winters vette át az Easy század parancsnokságát.

Még ugyanazon a napon Winters és az Easy tagjai közül néhányan elfoglalták a Brécourt Manor-ból az Utah kódnevű partszakaszra tüzelő német üteget, ahol megszereztek egy német térképet is, amelyen az Utah partszakasz környékén elhelyezett összes német fegyverek és állások szerepeltek. Az 506-osok néhány nappal később részt vettek Carentan felszabdításában, Winterst pedig 1944. július 1-jén századossá léptették elő. Ezután az ezredet átszervezés és feltöltés céljából visszavonták Franciaországból Aldbourne-be.

1944. szeptember 17-én a Market Garden hadművelet keretében az 506. ezred is ugrott Hollandiában, az Eindhoventől északra fekvő Son falu közelében és sikeresen végrehajtotta feladatát. Október 9-én Winterst a zászlóal törzstisztjének nevezték ki, miután Oliver Horton őrnagy a 2. zászlóalj törzstisztje elesett. A 101-es hadosztályt a hadművelet után visszavonták a franciaországi Reimsbe.

1944. december 16-án a németek váratlan ellentámadást indítottak az Ardennekben, a 101-eseket Reimsben érte az indulási parancs. Az alakulat két nappal később érkezett meg a Bastogne-tól északra fekvő Foy város közeli erdőségbe, ahol tartották vonalaikat a teljesen körülzárt Bastogne védelmében. A 2. zászlóalj 1945. január 9-én megtámadta és felszabadította Foy-t. Két hónappal később, március 8-án a zászlóaljat Elzászba, Haguenauba vezényelték, ahol Winterst őrnaggyá léptették elő és átvette Strayer alezredes helyét a 2. zászlóalj élén.

Május elején a 101-esek parancsot kaptak Hitler főhadiszállása Berchtesgaden elfoglalására. A 2. zászlóalj a németországi Thalem városból indult Berhtesgadenbe, ahová május 5-én érkezett meg.

A háború május 8-án véget ért, a zászlóalj pedig rövid időre az ausztriai Zell am See-ben állomásozott. A 101-es hadosztályt novemberben inaktiválták, Winters számos kitüntetése ellenére nem akart a seregben maradni: 1945. november 4-én Marseille-ből a Wooster Victory fedélzetén indult haza az Egyesült Államokba. A hadseregből ugyan november 29-én leszerelt, hivatalosan csak 1946. január 22-én bocsátották el. A polgári életben barátja Lewis Nixon apja családi cégében a Nixon Nitrát Művekben vállalt igazgatói állást New Jerseyben.

Winters 1948. május 16-án vette feleségül Ethel Estoppey-t, miközben a Rutgers Egyetemen számos üzleti és személyzeti menedzsment tanfolyamon vett részt.

A koreai háború idején Winterst 1951 júniusában a hadsereg aktív szolgálatra hívta vissza és elrendelték, hogy csatlakozzon a Kentucky állambeli Fort Campbell-be a 11. Légi szállítású Hadosztályhoz. Hat hónapot kapott a felkészülésre, ezalatt Washingtonba utazott, hogy meggyőzze Anthony McAuliffe tábornokot arról, hogy a hadsereg ne küldje őt Koreába. Elmagyarázta McAuliffe-nek, hogy már eleget látott a háborúból. A tábornok látszólag megértette Winters álláspontját, majd közölte vele, hogy parancsnoki tapasztalata miatt nagy szükség van rá. Winters ezután a New Jersey-i Fort Dixben lett ezredtervezési és kiképzési tiszt. Fort Dixben önént jelentkezett a Ranger iskolába amelyet sikeresen elvégzett, majd parancsot kapott a Koreában való bevetésére, amely miatt Seattle-be utazott. Seattle-ben az adminisztráció során felajánlották neki a lehetőséget, hogy lemondjon megbízatásáról, amelyet örömmel elfogadott.

Miután a hadseregből felmentették, a New Jersey állambeli New Brunswick-i műanyagragasztó üzletág gyártási felügyelője lett. 1951-ben feleségével Ethel-el együtt vásároltak egy kis farmot, ahol később felépítették otthonukat. Két gyermekük született. Winters 1972-ben saját vállalkozásba kezdett; saját céget alapított és állateledel-termékeket értékesített a gazdáknak egész Pennsylvaniában. Nem sokkal később a családját Hershey-be, Pennsylvaniába költöztette.

A kilencvenes években Winters számos könyvben és televíziós sorozatban szerepelt az ő tapasztalatairól és az Easy század katonáinak tapasztalatairól. 1997-ben ment nyugdíjba.

2006 elején megjelent saját memoárja, a Band of Brothers-on Túl: Dick Winters őrnagy háborús emlékiratai (Beyond Band of Brothers: The War Memoirs of Major Dick Winters), melyet Cole C. Kingseed hadtörténésszel (és egyben az amerikai hadsereg West Point-i Katonai Akadémiájának nyugalmazott ezredesével) együtt írt. 2009. május 16-án egykori iskolája a Franklin és a Marshall College tiszteletbeli doktori címet adományozott Wintersnek.

Richard Winters több éve Parkinson-kórban szenvedett, amikor 2011. január 2-án, a 93. születésnapja előtt 19 nappal elhunyt. 2011. január 8-án helyezték végső nyugalomra a Pennsylvania állambeli Ephratában, a Bergstrasse Evangélikus Lutheránus Temetőben lévő Winters családi sírhelyen a szülei mellé. Felesége, Ethel 89 éves korában hunyt el 2012-ben.

A Band of Brothers - az elit alakult című világhírű HBO mini tv-sorozatban Winters őrnagyot Damian Lewis Golden FIPA-díjas brit színész (és filmproducer) alakította.